...egyszer volt, holnem volt nem volt, túl az óperenciás tengeren is túl, a világvégén található hét hegyen, hét égen és hét alagúton is túl volt egyszer egy ódon borostyán levelekkel sűrűn beszőtt kastély. Ott élt éldegélt nagy búban és szomorúságban Variella a szappan hercegnő. Maga se tudta miért ilyen szomorú, csak sejtései voltak, róla homályos ám határozott feltétélezések és oda adta volna minden kincsét, vagyonát és az egész kastélyát csak, hogy végre értelmes életre leljen....sok féle filmet nézett a moziban, sokféle könyvet olvasott a különös világukba belefeletkezve és sokféle történetett halott arról a titokzatos nagy szenvedélyről...arról ami kiválasztottakat boldoggá teszi...s habárha minden félével foglalkozott, sok mindent kipróbált, de igazából csak az érdekelte, hogy kiválasztott lehessen...
Levél a szerkesztőségnek:
Egyenlőre itt megakadtam...meg kell keresnem az igazi folytatást...mert üzenetem van a világnak és nem akarok nyálas tragikába átmenni, mert habárha drámaian élem meg a dolgokat igazából pont ez a szomoúrúság tett jobbá, változtatott igazán meg...pontosan ezért annyira fontos nekem úgy írni,hogy a dráma és a tragédia teszi igazán helyre az embert...most viszlát mert küzdenem kell a jó folytatásért:)))
üdvözlöm a szerkesztő Urakat
MPW
EZ VOLT AZ A NAP
...a tiltott és élérhetetlen titkos szenvedély, amiért könyvek váltak világsikerré, és filmeket zokogva sírattak és amiért történetek születtek melyeket újjra és újra mesélnek poros füstös kis kocsmákba, ahol a legendák ismerője fölfedezik őket...
...ilyen volt ez az első történet is, Kizösszé aki egy kiégett unalmas és értelmetlen napon elindult valami érdekeset fölkeresni. Maga se tudva arról, hogy a bolondfogó háló már rég ki van vetve rá, csak kellett hozzá egy széttalpalt, tönkre evett, agyon ütött buta nap ami olyan kiégetté teszi az embert, hogy egyszerűen muszáj mennie, hogy végre történjen valami érdekes is benne...
...és ez volt az a nap, amikor elkezdődött a nagy, a titokzatos és világrengető szenvedély megismerése ami később titokzatossága és érthetetlensége miatt legendává nőtte föl magát...EZVOLT AZ A NAP...
Levél a szerkesztőségnek:
Tisztelt Szerkesztőség!
Mint már megmondtam a kezdet kezdetén, nem pályázok írói életmódra. Továbbra is civil akarok maradok mert van egy mindenek előtt lévő célom., tessék elfogadni a munka tempóm, nem csak ez a dolgom...a történet ezen része pedig megért a megírattatásra, de fokozatosan érik meg a nagy lélegzetű dráma és tragédia az egyszerű szépség mélyre ható humorára.Köszönöm a kedves honorárium ajálataikat, igazán megtisztelő de határozottan elutasítom. Nem tudok pénzért írni, nekem üzenetem van amit át kell adnom ingyen kaptam ingyen adom tovább. Viszont szívesen fogadom minden ötletüket ahhoz, hogy hogyan lehet időt venni, mert ahogy gyarapodik az időm halladni fog a munka is.
tisztelettel üdvözli Önöket: MPW
A BOLONDFOGÓ HÁLÓ ...az unalmas kisvárosok eseményre éhes lakói sajátos műfajok kifejlesztésével szórakoztatják magukat. Így tesz a grund is, hétről hétre sok sok éve már, de mai napig is legendaként elevenítik föl az újonnan belépő tagoknak az EZ VOLT AZ A NAP-ot, amikor Macikának a grund oszlopos tagjának sikerült kihalásznia az aranyhalacskát a tengerből. Nem tudom ismerik –e Önök a vígbolondokat. Ez egy különleges embertipus, magányos szomorú szívű farkasok akik nagyon nehezen tudnak szocializálódni egy közösségben. Általában úgy illeszkednek be, hogy akaratuk ellenére is szórakoztatják az unatkozó embertömegeket, a szomorúság mássá teszi őket és tévelyegnek a világban míg meg nem találják az utat amin járniuk kell. Hát ez a kedves Mackó úr is egy ilyen megrekedt víg bolond volt, aki megtagadta a fajtáját és azzal szórakoztatta a grundot, hogy kényük kedvük szerint meghurcoltatta az áldozatait akik szeretve szerették és hittek az ébredésében ...Tudják drága olvasók olyan megindítóan szomorú tekintete volt, amitől gyászba borult a szív és olyan aranyosan vonzó volt ha a szemébe néztem, nem kívántam mást csak megtenni mindent azért, hogy boldoggá válljon... és Őt ez tette boldoggá ha újszerű, színpadias és egyedi dolgokat csináltam és meg is tettem hisz vígbolond voltam jó magam is a világban...soroljam...ki emlékezik erre:)))...varrtam neki egy aranyos macit, amibe beleszőttem minden boldogságot...haza jártam éjszakai ozsonnákat készíteni neki, cigit vettem, ruhát és írtam neki leveleket...sokat amelyeket egy napon majd úgy ad el, mint érték papírokat...Mert olyan volt aki megtagadta a fajtáját és aki megtagadja a gyökereit, elengedhetetlenül lecsúszi a lejtőn...és aki lecsúszik a lejtőn annak nincs mihez tartania magát többé....hisz elveszítette az igazi értékeket...
Levél a szerkesztőségtől:
Tisztelt MPW!
Jobban tenné, ha beállna valami Önhöz illőbb szántásba,, ha valami nem megy nem kell azt erőltetni.
m
AZ ARANYHALACSKA"Fúj a szél, hajamra hull a hó,
szerelemben élni volna jó"
Énekelte Kizössz és elindult abba a végzetes Szerda éjszakába...
Levél a szerkesztőségnek:
Tisztelt M!
Megtisztelő, h elolvasott és kritikával is illette a szerzeményem, higgye el tudom h igaza van és nincs is szándékomban meggyőzni az ellenkezőjéről, de vannak az életben olyan helyzetek amikor már ez sem zavarja az embert...például mikor elveszítünk valakit mindörökre a mátrikszba és nincs más választásunk mint üzeneteket küldeni a világmindenségben, abban a reményben hogy hátha egy napon eljut a címzetthez...Ez nem művészet drága Uram, hanem maga az életben maradás a művészet eszközeit alkalmazva...Nem megélhetés, hanem túl élés...mint ahogy Bezöngeteg is megírta már Önnnek egyszer...
tisztelettel:MPW
